2009. augusztus 30., vasárnap

Életzamat




A vérrel nem lehet mit tenni, örököltük, hordozzuk, itt van bennünk. Lehet átok, de lehet kincs is. Az emberen múlik, mire használja fel ezt a temperamentumot, érzéket. És ha jó helyre megy, ha a legtisztábban ki tud teljesedni, akkor ott van egy csodaként.
Én nagyon szeretem ezt, ha zenében nyilvánul meg, ha életstílusban, ha emberben, vagy beszédben, mozdulatban.
A Mesterségek Ünnepén is jelen volt, a szlovák Bara-Bura zenekarral és a cigány Parno Graszt-tal (legalábbis ezeken voltam ott). Amit ezek előadtak, ahhoz vér kell, a tudás kevés.
Kipattanó, lüktető, energikus zene, a táncok, a szóbeli hozzáfűzések – ez így látványra és mindenhogyan több volt, mint egy koncert. Ez egy előadás volt nagyon szerethető egyszerű emberekkel, akik az adottságaikat kinccsé tudták alakítani.
Volt egy mellékszereplő is, egy kukazsák-cserélő nagyon sovány, barázdált arcú cigány férfi (filmbe illő), aki tette a dolgát és néha ő is odament hallgatni a zenekarokat, megállt a székek mellett és ropott egy-két tánclépést is. És mosolygott, a ráncai is mosolygósra rendeződtek. Nagyon szívderítő látvány volt. A nép, meg aki szétköltekezte és szétette magát, ott ült a székeken, és nem biztos, hogy jól érezte magát.




Kusturica filmjeit is ezért bírom: nagyon sűrű élet, szomorúság és boldogság, szegénység, gazdagság, egyszerre zsivány és nagyon jó emberek, ugyanilyen vegyes tettekkel. De ők legalább igazából élnek.

2009. augusztus 14., péntek

Mesterségek Ünnepe a Várban




Élő népzene, barázdált mesterarcok, napfényben szálló illatos gőzök, ősi mesterségek, ősi anyagok, egyszerű népi hangszerek, pálinkák, borok, és mindez a Várban, ahol a legjobban ki tud teljesedni egy ilyen világ.
Szerintem ez a pár nap mindenkit elég jól kizökkent (aki hajlandó megadni magát) a műanyag, álboldog mindennapokból, és ráébreszt, hogy ezek az igazi értékek és hogy itt lehet őszintén lenni, szabad természetesen viselkedni és levetkőzni a felvett szokásokat.
Ez a jó része ennek a vásárnak, a rossz része a totyogás a bazi nagy tömegben, főleg most, hogy hosszított ünnep lesz, biztos lesz mit totyogni. Meg hát az se jó, hogy elég pénznyelő, már a belépés is, de ha nem vennék semmit (amit azért nehéz megállni), akkor is mennék, már csak a látvány miatt is. De 1 farigcsáló bácsinál is órákat lehet bambulni, a huncut szemű furulyázónál vagy nyenyerézőnél meg pláne. Szóval akárhogy is, de érdemes.
Több információ
itt és itt.

2009. augusztus 9., vasárnap





Cseh Tamásért is érdemes volt a világra gyönnöm.
Drága Cseh Tamás.