Tök jó dolog kísérletezni, játszani a különböző anyagokkal, felületekkel, színekkel, sokkal jobban izgat ez, minthogy valamit megtervezzek és így az elsőre sikerüljön. Az izgibb, ha félig hagyom a véletlenre, és ha nem tudom, mi fog kisülni belőle. Mondjuk aztán rá szoktam jönni, hogy nem árt, ha néha azért tervezek is.
A Ráday utcában lévő műhely az, ahol jól ki tudja magát élni az ember, ahol gyönyörű öreg gépek, karcos, festékes asztalok és ugyanilyen eszközök vannak. Na meg ugye az illatok.
És az a legjobb, amikor a nap végén távozunk fekete körömmel és levakarhatatlan festékrétegekkel a kezünkön. Ez tényleg jó. A piszok maga is, meg hogy az ember mindent kézzel rakosgat, megfog és olyan lesz. Kapcsolat oda-vissza. Mi festünk a festékkel, és közben a festék meg ránkfest.(Gyerekkor: szirom, homok, föld, szén, gomba, puha fa, levél.)
