2009. szeptember 29., kedd

Játék az anyagokkal (grafikaműhely)





Tök jó dolog kísérletezni, játszani a különböző anyagokkal, felületekkel, színekkel, sokkal jobban izgat ez, minthogy valamit megtervezzek és így az elsőre sikerüljön. Az izgibb, ha félig hagyom a véletlenre, és ha nem tudom, mi fog kisülni belőle. Mondjuk aztán rá szoktam jönni, hogy nem árt, ha néha azért tervezek is.
A Ráday utcában lévő műhely az, ahol jól ki tudja magát élni az ember, ahol gyönyörű öreg gépek, karcos, festékes asztalok és ugyanilyen eszközök vannak. Na meg ugye az illatok.



És az a legjobb, amikor a nap végén távozunk fekete körömmel és levakarhatatlan festékrétegekkel a kezünkön. Ez tényleg jó. A piszok maga is, meg hogy az ember mindent kézzel rakosgat, megfog és olyan lesz. Kapcsolat oda-vissza. Mi festünk a festékkel, és közben a festék meg ránkfest.
(Gyerekkor: szirom, homok, föld, szén, gomba, puha fa, levél.)





2009. szeptember 21., hétfő

A kert




Kilépek az ajtón, bele a dzsumbuj kertbe - édes erjedt szag ül mindenen a túlérett szőlőktől, fügéktől, őszi levelektől. Mellé zsibbasztó méhdongás. Én is nyújtózkodok egy fügéért a levelek között, közben ráfolyik a homlokomra a tegnapi eső maradéka. Pár lépésnyire bátor feketerigó eszi a szőlőt (mindig bírtam, ahogy az ujjlenyomat ottmarad - a kékszőlőn), a szomszéd kertben meg dalol a kalitkás madár, amit még sose láttam, de már kiskoromban is ott dalolt. Jó öreg lehet.



Minden együtt kerek egész, semmi nincs beszabályozva, minden pusztul, változik, nő és átalakul. Itt az időjárás is másmilyen, vagy mintha külön időjárása lenne a helynek. Tavasztól őszig pedig mindig van valami virág vagy gyümölcs, amit teremt nekünk a kert. Vad sűrű az egész, minden lépésnél más növény illata kerekedik felül.
Elköltözés után a macskákért jártunk vissza évekig, aztán meg a nyugiért, a gyerekkori emlékfoszlányokért. Mondjuk az emlékek főleg a kerthez tartozó házban és a padláson halmozódnak, mindenesetre a kert is, a ház is egy állandó, kiapadhatatlan álomforrás már egy jó ideje és egyszer pokolként tűnik fel, máskor mennyországként.