Tavasszal elhoztam nagyitól egy 173 éves, tiszteletreméltó Kazinczy kötetet (Kazincy Ferencz eredeti poetai munkái, első kötet, 1836). Még egy sort nem olvastam belőle, csak össze-vissza forgatom, szagolgatom, belelapozok, nézem 5 cm-ről a lapokat, betűket. Mondjuk a nyelvezete is izgalmasnak tűnik. Kész dombormű, amit a szöveg alkot a hátoldalon, ez tetszik a legjobban, ahogy a betű belenyomódik a lapba, meg az apró tökéletlenségek. A lapok pedig mindenféle finom növényi maradványokat tartalmaznak. Szinte a könyv eredeti hivatása, a szellemi funkciója másodlagos, mikor minden érzékszervet leköt a látvány, illat és a tapintható szövegtest.
