2010. január 17., vasárnap

1 év, 2 ablak




Naptárként nekem két helyszín állandó változása szolgál, a városé és a lépcsőházi kerté. Kinézek és látom az Időt, hogy megváltozott valami tegnap óta, hogy nekem is változnom kell ezzel, egyszerre lépni az Idővel, időjárással.
Két tök ellentétes látvány és hangulat: a város egy töredéke házakkal és vonatokkal valamint a kert gesztenyefával, burjánzó növényekkel és 1-2 cicával.





A látvány legtöbb eleme állandó és csak az Idő változtat. De az idő múlásával az ember sem hagyhatja magára a dolgokat, jön és ültet, mert itt az idő, jön és kirakja a gyereket játszani, mert olyan idő van, vagy összesepri az avart, vagy átfesti a házat, mert az idő nyomával tenni kell valamit. De ez mind alázatos és jó együttélés az Idővel. Mégis a legjobban az úgyhagyott, elfelejtett dolgokat, részleteket szeretem, amiknek története és élete van és melyek alakulásában, leamortizálódásában és elmúlásában csak az Idő az egyedüli szereplő, az embernek maximum a létrejöttét köszönheti. Itt ebben a városi panorámában ez elég jól jelen van, de azért pár évtizednek el kell még telnie, hogy igazán tetsszen.