A következő címkéjű bejegyzések mutatása: időjárás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: időjárás. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. január 17., vasárnap

1 év, 2 ablak




Naptárként nekem két helyszín állandó változása szolgál, a városé és a lépcsőházi kerté. Kinézek és látom az Időt, hogy megváltozott valami tegnap óta, hogy nekem is változnom kell ezzel, egyszerre lépni az Idővel, időjárással.
Két tök ellentétes látvány és hangulat: a város egy töredéke házakkal és vonatokkal valamint a kert gesztenyefával, burjánzó növényekkel és 1-2 cicával.





A látvány legtöbb eleme állandó és csak az Idő változtat. De az idő múlásával az ember sem hagyhatja magára a dolgokat, jön és ültet, mert itt az idő, jön és kirakja a gyereket játszani, mert olyan idő van, vagy összesepri az avart, vagy átfesti a házat, mert az idő nyomával tenni kell valamit. De ez mind alázatos és jó együttélés az Idővel. Mégis a legjobban az úgyhagyott, elfelejtett dolgokat, részleteket szeretem, amiknek története és élete van és melyek alakulásában, leamortizálódásában és elmúlásában csak az Idő az egyedüli szereplő, az embernek maximum a létrejöttét köszönheti. Itt ebben a városi panorámában ez elég jól jelen van, de azért pár évtizednek el kell még telnie, hogy igazán tetsszen.

2009. június 26., péntek

Égi színjáték




Tegnap este 1 órán keresztül bámulhattuk tátott szájjal az égen végbemenő változásokat. Brutális fellegek váltották egymást, közben egyfolytában morgott, dörgött, villámlott az ég, mint egy hatalmas lény. Ahol éppen nem volt egy robosztus felhő, ott olyan furcsa tiszta sötétkék volt az ég, hogy csak azt is 1 óráig lehetett volna nézni, és nem untuk volna. Közben a lemenő Nap is előbújt, így még hihetetlenebb volt az egész látvány. Szépen lassan eleredt az eső is, aztán zuhogni kezdett, de közben sütött a Nap továbbra is. Így az egészet még egy dupla szivárvány is megkoronázta, igaz, csak a csücske látszott, de még így is jó volt, pláne, hogy vagy 2 éve nem láttam szivárványt.
Egyébként ez valami szupercellás égi tünemény volt (mert ugyebár kiműveltük magunkat az Időképen), reméljük, majd egyszer egy kedves tubához is lesz szerencsénk.

Az ég "bal"(DNY) és "jobb"(NY) oldala így nézett ki ugyanabban a percben:



Az előadás világvége hangulattal zárult, minden poros-fátyolos narancs-fekete színben játszott: