Sör, knédli, macskövek

Azaz Prága. Nehéz megfogalmazni, hogy miért és mitől érzi magát az ember valahol jól. Igazából nagyon kevés és egyszerű dolgok kellenek a boldogsághoz és a jóléthez.
Például egy csomó gyaloglás után tikkadtan betérni egy hangulatos, régi korcsmába, ahol csukott szemmel kortyoljuk a csapolt pilsnert, utána pedig hosszan szemléljük a hamisíthatatlan, megtermett, cseh csapost és a söröző törzsvendégeket. Majd továbbállunk és megint megyünk a régi, kacskaringós utcákon és forgatjuk a fejünket mindenfelé. Aztán ha megint elfáradtunk, leülünk a Moldva partján vagy éhség ellen keresünk egy vendéglőt, ahol minden stimmel (jó csapos, megfelelő beltér, hangulat, székek, cseh csapolt sör van és knédli). Enni egy finomat éhesen és fáradtan, ez is milyen jó.


A kocsmákról is lehetne írni egy csomót, hogy miért annyira baromi jók (már eleve, a hangulatot a beszélgető emberek zsivaja adja és nem a zsuzsu zene), de ugyanaz van, mint egész Prágában, hogy nem tudták elrontani őket, megvannak a régi hangulatukban, nincsenek oda nem illő elemek (maximum a marlborós hamutál és a gyári söralátét), egységes és harmonikus. Persze, a híresebb kocsmák és a belváros boltjai turistásabbak, de nem zavaró mértékben. Prága egy olyan hely, ahol mindenben a jó van túlsúlyban. Az emberek is teszik a dolgukat, esznek-isznak jókat, és élnek boldogan, egyszerűen. És ez az általános derű mindenhol ott van és mindenre hat. Mennyivel könnyebb lehet itt élni és gürcölni, ahol mindenki barátságos, jókedélyű és nyugodt.
A minőség is mindenhol megvolt, egy átlagos könyvesbolt szebbnél szebb könyvekkel volt tömve, csak a borítók kész műalkotásoknak tetszettek, rengeteg egyedi és ötletes megoldást találtunk. De például a Károly-hídi vásárosok portékái is nagyon nívósak voltak, egyáltalán nem a szokásos turistacsalogató minőség volt jelen. És mindig adta a hangulatot közben egy-egy zenekar:



Aztán a Kampa Múzeum is nagyon jó volt és izgalmas, mindenki nézze meg, aki Prágában jár, itt is el lehet tölteni órákat.


Nagyon jó élmény volt Vysehrad is, ahol épp dél volt és lenéztünk a városra, és a mögöttünk levő templomban is harangoztak és az előttünk levő város is több helyről zúgott, na az hátborzongató volt.
De egész Prága az elejétől a végéig nagyon szeretnivaló volt az emberekkel, apró epizódjaival együtt, teljesen feltöltött és kisimított minket, nagyon furcsa volt utána belezuttyanni a népligeti szürke éjszakába. Megszületni lehet ilyen érzés.