Madárdal, feketerigó

Sikerült feltölteni a profilba audióklippet, a feketerigó éneklését, ami egyszer fülbemászóan dallamos, máskor meg olyan vicces, főleg, mikor abbahagyja. Hajnal és kora este a legjobb időpont a hallgatására, akkor a legteljesebb. A kedvenc madárhangom. Mondjuk a veszekedő tengelic hangja se semmi, tisztára, mint egy dínó.

Na hát a madarak is megérnek egy misét, az óbudai lakhelyünk tavasszal mindig zengett a madárdaltól, de úgy, hogy hajnalban erre ébredtünk, és a visszaalvás általában nem sikerült. Ez is egy örök élmény marad, ahogy árad be a nyitott ablakon a hajnali csirip, és félálomban belesüppedek az ágyba és a zenebonába. Mondjuk egy hét után, azt hiszem, én is inkább aludtam volna, minthogy hallgassam a reggeli muzsikaszót. De most az egész nap tartó Mészáros utcai autó-, motor-, vonathang helyett szívesen ébrednék minden hajnalban madarakra.

A feketerigó többek között hős is, egyszer a híres Normafán láttunk mókus-rigó viadalt, gondolom, a mókusnak rigótojásra fájt a foga, és a szülő szárnycsapdosva üldözte el fáról fára a mókust. Mindenestre izgalmas látvány volt, és hála, jól is végződött.

Aki pedig szereti a madárdallal vegyített ismeretterjesztést, annak ajánlom Schmidt Egon Tollasbálját.